Orbán Viktor életét számtalan módon szőtte és szövi át a futball iránti rajongás, ami önmagában még nem lenne probléma. A gond az, hogy a politikát nem gólra játsszák, hanem a közjó a cél.
Győzelmi kényszer címmel jelent meg idén nyáron Rényi Pál Dániel könyve, amely korábban nem látott részletességgel tárja fel Orbán Viktor futballal való közös múltját és és a Partizánon lebilincselő interjút is hallhatunk a szerzővel, aki alámerült a legsötétebb bugyrokba: Orbán Viktor gondolkodásmódjába, hogy megérthessük, mi mozgatja hazánk jelenlegi vezetőjét.
A feltételezés, miszerint a kis Viktor a bántalmazó, nem mellesleg Győző keresztnevű apa elől menekült annak idején a futballpályára, valószínűleg helytálló. A kis Viktor ugyan menekült apja elől, de sajnos annak uralkodó természetét sajnos oda is magával vitte.
A futballpálya és az öltöző világa elég egyszerű elvek alapján működött ahhoz, hogy a kis Viktor is megértse. A jelek szerint Orbán azóta is minden szinten és fórumon pontosan ugyanazt a dinamikát keresi és alakítja ki, ami a foci világát jellemzi, és amelyet egyedül ért igazán ezen a világon:
van az ellenség csapata és a miénk, és a miénken belül én vagyok a vezér.
Mivel Orbán Viktor a való világ bonyolultságát beemelni egyszerűen nem képes, így inkább mindent az égegyadta világon erre az alapvető, faék egyszerűségű, gyermeki világképbe próbál belegyömöszölni.
Az ő világában csak két csapat van, és a két kapu. Vagy éppen Orbán és Gyurcsány. Vagy éppen a magyarok és Brüsszel. Vagy a hazafiak és Soros.
Azon elgondolásával, hogy a politika pontosan olyan mint a foci, nevesen hogy két csapat versenyez egy trófeáért, az a gond, hogy ha kormányzásról beszélünk, ott van egy harmadik tényező, akiknek a létezéséről Orbán nem vesz tudomást: maga a magyar nép.
Mi, magyarok ugyanis nem egyszerűen drukkerek kívánunk lenni Orbán házi bajnokságában, hanem szükségünk van egy olyan demokratikus, felelős kormányra, aki elvégzi a kormányzással járó számtalan nehéz szakmai feladatot.
Ezek a feladatok azok, amik egyszerűen a szőnyeg alá lettek söpörve a Fidesz-kormány alatt. Olyan apróságok ezek, mint a pedagógusok, rendvédelmi dolgozók, egészségügyi szakdolgozók, szociális munkások bérrendezése. Olyan dolgok, mint a felelős pénzügyi politika, ami nem engedi elszállni az árakat. Olyanok, mint a felelős külpolitika, amely megerősíti hazánk pozícióját a tárgyalóasztalnál. Olyan gazdaságpolitika, amely mindenkinek az érdekeit figyelembe veszi és nem kivételez néhány maffiává szerveződő családdal.
Azt a munkát, amit a Fidesz bő egy évtizedig az asztal alá söpört. Ideje végre olyan szolgálatkész emberekre bízni az irányítást, akik nem trófeaként gondolnak ránk, hanem készek tisztelettel szolgálni minket.
Legyen 2022 a kormányváltás éve!
Forrás: Partizán
