„Rosszul mértem föl a helyzetet, ezért hibás döntést hoztam.” Tevan mégsem csicskult be, visszamondta az állást.
Tegnap reggel még arról szólt a fáma, hogy Tevan Imre elvállalta az Index főszerkesztő-helyettesi posztját. Ma reggel már ennek ellenkezőjét olvashattuk Facebook oldalán:
Nem leszek az Index főszerkesztő-helyettese. Nem azért, mert kaptam a pofámra. Ezt tudtam előre, ez ilyenkor jár. (Sok támogatást is kaptam, köszönöm.) Hanem azért, mert rosszul mértem föl a helyzetet, ezért hibás döntést hoztam.
Tevan 2011-ig dolgozott az Index egyik főszerkesztő-helyetteseként, ezért önmagát végig indexesnek vallotta. Elbocsátása után az Origo gazdasági rovatában vállalt munkát, ahol gyorsan felelős szerkesztő lett.
Elmondása alapján mindig is kereste a lehetőséget, hogy független újságíróként dolgozhasson. Egyik régi ismerőse szerint azonban már évek óta anyagi gondokkal küzd, rendes munkát sem talál igazán. Tevan önmagától nem jelentkezett az állásra, a csicska Bodolaiék keresték meg. A Fidesztől nem áll messze, hogy hasznot húzzon mások nehézségeiből. Elképzelhető, hogy egy szánalmas zsarolási kísérlettel akarták végleg befogni?
Akárhogy is számítottak, a terv nem jött be. Tevan Imre nem állt kötélnek.
Az “igazgatósági tag” hétfőn hívott föl, ma péntek van, azóta odáig jutottunk, hogy egyetlen embert, engem lehetett bejelenteni az új csapatból. -thy és -czy azóta se tudta eldönteni (legalábbis nekem ezt mondják) azt a viszonylag alapvető kérdést, hogy melyikük a főszerkesztő.
Vagyis Szombathy Pált vagy Sztankóczy Andrást nézték ki az Index főszerkesztőjének. A hazugságok ellenére úgy látszik, hogy Magyarországon nincs olyan hiteles újságíró, aki a történtek után az Indexhez állna.
Tevan úgy gondolta, hogy sikerülhet politikai befolyástól mentesen működtetni a lapot. Pusztán egy, a szerkesztőségben eltöltött nap után rájött, hogy ez lehetetlen. Az Indexhez olyan embereket akarnak, akik hűen szolgálják a Fideszt.
Aztán a csütörtököt a szerkesztőségben töltöttem. Ott nemcsak az Index haldokló szellemét láttam, de ráébredtem, amit tehát mindig is tudtam, hogy én egy vagyok velük.
